2012. szept. 13.

hol van a helyem?

sikerült elérnem az ultradepressziós állapotomat. két év után megint bekopogtatott nálam én pedig nem tudtam nem beengedni.
nem nyavalyogni akarok hogy mennyire rossz minden mert kb soha nem volt semmi jó, max csak érettségi után éreztem úgy h enyém a világ és élvezzem amíg tudom.
nem érzem hogy bárki is segíteni tudna ezen az állapoton, ugyanis megint ott tartok, hogy senkit nem érzek magamhoz olyan közel, hogy bármit/akármit mondjak magamról és az érzéseimről. emiatt bűntudtaom is van, mert van aki mellettem van minden nap és közel vagyunk egymáshoz, de egyszerűen nem tudok beszélni, mert tudom előre a választ. és nincs kedvem felesleges köröket futni.
elkezdtem nézni a külföldi egyetemeket, dániában meg skóciában.. de mindenhol olyan képzések vannak amiktől én fejvesztve menekülök itt magyarországon is mert magyarul se érteném nemhogy angolul. nagyonnagyonnagyon nem találom a helyem a világban. és ez így a lehető legrosszabb dolog amit érezhet egy ember. minden más probléma kicsinek tűnik, de ha nem találod a helyed és nem találod a megfelelő embereket a helyzet javításához egyszerűen beleőrülsz minden akadályba és problémába.
másik gond, hogy utálom a befejezetlen dolgokat és tényleg bele fogok őrülni a miért-nem-ír-vissza dologba holott már lassan 2hete neki h nem ír vissza és rég el kellett volna felejtenem a dolgot. de sajnálom hogy nem tudok ilyen könnyen túllépni még egy ilyen kis apróságon sem.. épp ezért nem is mondom inkább senkinek mert letudnák annyival hogy nehülyülj már hagyjad a francba szard le estébé estébé.
az iskola meg tényleg nagyon szörnyű de majdcsak túlélem valahogy. most a próbálok belesavanyodni a helyzetembe állapotban vagyok és próbálom megtalálni a kiutat de tényleg nem érzem magam idevalónak.
az idevalót értem én erre a korra is egyébként. történelem mániámnak köszönhetően sok korról olvasok hogy milyen volt és komolyan odavágyok inkább mint ide.. ez a sok technikai cucc meg gazdasági tárgyak teljes mértékben nem érdekelnek. nem találok semmi olyan tantárgyat ami érdekelne, és nem tudok mit kezdeni magammal.
remélem lassan de biztosan kitörök ebből az állapotból mert tényleg kezdek beleőrülni a dolgokba és már megint olyan állapotban vagyok, hogyha valaki rosszul szól azonnal képes vagyok sírvafakadni mert belefáradtam az állandó jókedv-színészkedésbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése